nem szívesen lennék a magyar sajtó helyében :(((
spekulatív kategóriába került a magyar újságírás
(innen)
Én se lennék a magyar sajtó helyében.
Egyrészt, Schmitt ügy ide vagy oda, ne mondjunk olyasmit, hogy bármit le lehet írni, ez ugyanis nyilvánvalóan nem igaz. Számos téma van, ahol a nyilvánvaló bizonyítékok ellenére sem lehet leírni a tényeket, nem azért, mert formálisan tilos, hanem mert garantált a bukott sajtóper. Lásd ügynökügyek. Lásd nemtaggyűlés. Lásd az az eset, amikor a másvalaki által mondottakat forrással megjelölve idézőt baszták meg, az idézett személy mondatai miatt. És ezeken túl még ugye van számos más ügy, amiről nem illik beszélni, kisebbek és nagyobbak. Itt a támbleren biztos, hogy minden médiamunkásnak van 2-3 története Schmittről, Orbánról vagy akár az LMP-ről, ami bizonyosan tudható, vannak hozzá források, de a magyar joggyakorlat nagy valószínűséggel megbaszna érte mindenkit, aki csak reblogolja.
Másrészt van az önkéntes igazodás és lustaság. Hogy az ritka kivételnek számít, ha egy interjúalany ordas baromságokat mond, akkor nem ússza meg, hanem lejön a szó szerinti átirat, nem hagyják neki utólag kigyomlálni. Hogy mindenki tudja, milyen színvonalon dolgozik az MTI és köre, mégis változatlanul jönnek le az általuk kiadott, hibáktól és csúsztatásoktól hemzsegő anyagok. Hogy a központilag kitalált narratívák (de utálom ezt a szót) a legkisebb kritika nélkül épülnek be mindenhova - legutóbbi példa, hogy már nem lehet úgy olvasni a Velencei Bizottságról, hogy a nyomorult ne írná oda mellé, hogy a NEM HIVATALOS SZERV, hát bazdmeg tök mindegy, ha a hivatalos szervek az ő álláspontját veszik figyelembe, ugye. Hogy a nyilvánvaló hazugságokról nem mondja ki senki, hogy nyilvánvaló hazugság.
Ugyanígy a szolgalelkűség és a sajtójogi gyakorlat része egyébként, hogy nemcsak a politikáról nem lehet írni, hanem még a dubajozó kurvákról sem, hátbazdmeg, komolyan, attól kell félni, hogy majd jön Zé Linda a friss jogi diplomájával, ezért rendes bulvár sincs, csak a sajtóközlemény-recikláló friendly gossip. És egyébként ez az elvárás, egy keményebb koncertkritikára egy emberként háborodik fel a kritizált és a közönség, húúú, hogy mer valaki leírni olyasmit, hogy Vásáry André szarul énekel? Hát kritizáljon az, aki szereti, építőleg. Az bazmeg.
És ez ugye csak rosszabb lett az új hivatallal, aki ugye bárkit megbaszhat, és az ugye nem garancia, hogy nem baszott még meg senkit, mert - amint ezt már megírta asszem a Napifix - nem az garancia, hogy valaki, aki odaült, jóindulatú.
Lényegében ezek miatt a napi híranyagban és a hírekbe épített ezen implicit interpretációban nincs változatosság, bármelyik nagyobb forrást nézzük. Igen, van pár Soma-díjasunk. Igen, van pár érdekes magazinszerű anyag a vezetőkben, cikk meg videó meg tudomisén. De hát és?
Ebből kifele menni egyébként nemcsak politikai, hanem üzleti kockázat is, de hát majd talán ez is javul az összeomlás után.
(Ja, Mandiner-disclaimer applies. Ezt annak írtam, aki megtalálja itt, a kedves nyilasoid kommentelők jöjjenek el ide, és reblogolják, ha véleményük van.)
(Source: markoferko)
