Nem te vagy a célközönség, nem is én, Tallián Miklósról és Uj Péterről pedig ne is beszéljünk.
De egyrészt eszembe jutott ma reggel az anyám, aki sosem érezte magát komfortosan a számítógépeken, viszont olyan a munkája, hogy három-négy hetente elmegy Londonba három-négy napra. Többször említette, hogy mennyire jó lenne neki egy kis gép, amin kényelmesen meg tudja nézni a leveleit, el tud olvasni dokumentumokat, van internet, és bele tudja dobni a kézitáskájába, mert nem két kiló. Megkockáztatom, neki az iPad sokkal jobb megoldás, mint a MacBook Air, amit korábban javasoltam (az anyámnak nem javasoltam úgynevezett netbookot, mert nem nörd és mert szeretem).
Másrészt a konkrét készülékre egy út első lépéseként tekintve: szuper lenne végre elmozdulni a grafikus interfészek jelenlegi analógiáitól. 1984 óta, az első Mac OS óta, a számítógépek a hetvenes évekbeli irodai környezet tárgyaira és folyamataira épülnek. Akták, iratok, csatolmányok, mappák, iktatás, és így tovább. Egyre több ember van, akinek ezek teljesen értelmetlen hasonlatok. És tényleg csak így lehetne interfészelni egy számítógéppel?
Tudja a faszom, hogy az iPad lesz-e a megoldás, de nagyon jó látni, hogy olyan embereket is foglalkoztat ez a kérdés, akiknek megvannak a lehetőségeik változtatni rajta. Beleértve az Apple dolgozóit, beleértve Marco Armentet.
Magam sem multitaszkolok a képernyőn, az agyam multitaszkol (tehát képes vagyok telefonálni, és mást gépelni szimultán pl.), de egyszerre csak egy ablak van nyitva mindig, és az is teljes méretben, 1400 pixelnél szélesebb monitoron a böngészőtabokat is kikapcsolom, és csak a taskbaron váltogatok.
Az interfészekkel szemben pedig két követelményem van, egy, ne intuitív legyen, hanem tanulható, kettő, ne fedje el, mi zajlik a készülékben, hanem épp ellenkezőleg, utaljon rá. A jól megtervezett, tanulható interfész ugyanis végül mindig nagyobb produktivitással jár, mint az intuitív.
Harmadrészt az emberek döbbenetesen nagy része használja ezeket a tárgyakat a maguk sima valóságában. Az otthon, vagy nörd-túlsúlyos irodában dolgozó blogger talán nem, de egyéb helyeken az ilyesmi nélkülözhetetlen. A papír egyszerűen a felelősségvállalás eszköze, ezt egyszerűbben biztosító, hasonlóan kényelmes dokumentum-kiváltó rendszer nem létezik. Van vállalatirányítási szoftver, digitális aláírás, és ilyesmi, de ez nem csökkentette nagy mértékben a papírtömeget.
A megváltás pedig a 80 karakter széles szöveges input újbóli elterjedése leszen.
