Ja, hát megtaláltad az elempés témákat, ezekben elfogult, keményen, az biztos, próbálom is távol tartani tőlük általában, nem mindig sikerül.
De mondjuk az elfogulatlan, objektív újságírás ideája sem túl korszerű vagy valószerű egyébként, nem ettől rossz vagy jó egy újságíró, újságcikk, ezt tudjuk. (Hunter S. Thompson még egy sivatagi motorversenyről sem tudott úgy tudósítani, hogy ne állandóan Nixont ekézze.) Mindig mindenkinek megvannak a prekoncepciói, mielőtt egy témához nyúl, nyilván, még Tallián doktornak is, aki csalhatatlan biztonsággal ismerte föl Bodoky tenyérbemászó stílusát egy olyan cikken, amihez Bodoky hozzá sem nyúlt, egyszerűen azért, mert a téma meg a bloglink alapján azt gondolta, hogy.
Tehát, mint mondtam, ezekkel a prekoncepciókkal, Bodoky valóban zöldbalos nézeteivel csöppet sem értek egyet, nyilván az az elvárás, hogy a cikkek - már a ténycikkek, te valószínűleg elírtad, amikor a véleménycikkek factcheckjét hiányoltad - korrektek legyenek, tehát ne legyen bennük hülyeség.
De. Menjünk át a fact check problémakörhöz. Csak azért, mert szoktak dobálózni ezzel a fogalommal laikus és szakmabeliek egyaránt (hogy ne mondjam, maga Bodoky úr is), miközben nem vesznek tudomást az újságkészítés valós, üzletileg is fenntartható technológiájáról.
Talán nem véletlen, hogy a hagyományos magyar újságírói szaknyelv nem ismeri ezt a fordulatot, nincs igazából magyar (vagy német, mert a magyar újságíráűs szakkifejezései azért a németből jöttek többnyire), csak szerkesztés van, mint olyan, ami azért egészen mást jelent, mint az angolszász sajtóban (persze inkább az amerikaiban, ahol az erre fölépítendő infrastruktúrát el is tudja - inkább: tudta! - tartani a piac) ismert fact check technológia, tehát, hogy direkt a tények ellenőrzésével foglalkozó ministábok tudják segíteni az újságíró munkáját.
A fact checkinghez erőforrás kell és idő. Melyik magyar hírszerkesztőségben (ahol harminc-negyven fő az átlagos létszám, kivéve persze a közszolgálati elfekvőket) találsz erőforrást arra, hogy a cikket jegyző újságíróval (staff writer) azonos vagy inkább nagyobb mélységbe ássa bele magát egy témába, és úgy tudja segíteni? És most lőjük föl Pécsi Feri alertet: az újságírás fejlődése (vagy visszafejlődése - régen minden jobb volt) éppen abba az irányba megy, hogy még odaát is épülnek lefele az ilyen infrastruktúrák, fölösleges már, olyan médiatér épült ki, amiben azonnal lebuktatható a tévedés, a fact checkinget outsource-olni lehet kvázi az olvasóra (bloggerekre).
De nézzük a konkrétan. Van a GMO-téma, amelyben hát, ha foglalkoztatnék két genetikus meg egy kis labort a szerkesztőségben, akkor tudnék Bodokynál kompetensebb tudást használni fact checkelésre, Bodoky ebből diplomázott, még a doktori iskolát is elkezdte, hol tudok én beleokoskodni ebbe a témába? Vagy hol tudna Zsadon? (Nem feladata, de ő legalább vegyész.)
Vízműügyben szintén: Tevannal nagyon nem értettünk egyet a cikk szellemiségével, de az Index nem egy monolit ideológiai tömb vagy mittudomén, épp ez az ereje szerintem, és abszolút elképzelhetőnek tartom, hogy azokban a kérdésekben, amelyeket írsz, csúsztat a cikk. Vagy: a mi szempontunkból csúsztat. Az ő szempontjukból nem, nyilván. Ha mi írunk - piacpárti - cikket, akkor nyilván másmilyen adatokat használunk, az meg lehet, hogy az ő szempontjaik szerint csúsztatás. Szóval én nem látok itten katasztrofális hibákat, sunyiságot vagy mögöttes szándékot. Elfogultság az van. Mindenkiben. Pálffy Pistán kívül.
Ami azt illeti, a bloglink előtt halálbiztos voltam benne, hogy a cikk Bodoky munkája, két okból. Az egyik, hogy el nem tudom képzelni, hogy a zöldeken kívül más ismerje Fülöp Sándor ombudsman nevét, még max. én, mert azóta fontolgatom, hogy betámadom az egész jövőnemzetékes ombudsmani baromságot az AB-nél, mióta ilyen poszt létezik. A másik, hogy a nyilvánosság ereje meg hasonlók hangzatos használata rajta kívül nem volt eddig jellemző senkire sem. Max. Vajda Évára, de őt Bodokynál nagyságrendekkel okosabbnak tartom.
